Stephanie Garber amerikai írónőt én is, mint oly sokan a Caraval sorozatból ismerem. Azt a trilógiát is szerettem, így egyértelmű volt számomra, hogy egy másik, általa írt könyvet is elolvasom. Tavaly olvastam el a Volt egyszer egy összetört szív című művét, aminél roppant későn, majdnem a könyv végénél jöttem rá, hogy nem különálló könyvből lesz szó, hanem szintén trilógia... Maradjunk annyiban, hogy morgolódtam kicsit. A soha többé balladája a várt folytatás és az írónő most sem okozott csalódást.
Az írói stílusa legendásan színes, az egész fantasyvilágot olyan részletgazdagon írja le, hogy az olvasót azonnal odarepíti a fenséges Északra. A könyv műfaját tekintve ifjúsági fantasy, de egyes részeknél azért elgondolkodtam mennyire való tiniknek.
A történet fonalát az előző könyv végén történtekkel vesszük fel. Az első részhez képest sokkal pörgősebbnek éreztem, a főszereplőnő Evangeline gondolkodása összetettebbé vált, érettebbé.
Álljon itt a kedvenc gondolat a könyvből:
"Régen úgy képzelte el a szerelmet, akár egy házat. Ha egyszer felépült, az embernek benne kell leélnie az egész életét. De most eltűnődött azon, hogy a szerelem talán inkább olyan, mint egy háború, ahol rendszeresen újabb ellenfelek bukkannak fel és váratlan csaták törnek ki. A győzelem a szerelemben nem azt jelentette, hogy valaki sikert arat a hadszíntéren, hanem inkább azt, hogy folytatja a harcot, és újra meg újra kiválasztja azt az embert, akit szerethet.."
Próbáltam lassan olvasni, de teljesen beszippantott. Várom a lezáró részt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése