Jenny Mollen - A lájkok városa

 

Ó a hőn áhított influenszerlét! Vagy mégsem? 

Mi az inflenszerség titka?

Te kipróbálnád? Vágysz rá?

Láss a színfalak mögé! 

Utána ismét feltenném a kérdést, vágysz rá még mindig?

Így tudnám röviden összefoglalni Jenny Mollen A lájkok városa című művét.

A könyvben adott egy család, abból a kétgyermekes anyuka éppen próbálna visszacsöppenni a munka világába. Halkan megjegyzem, előnnyel indult, mert marketinges emberként (bocsánat, szóval szövegíróként) azért tisztában van néhány dologgal. 

Mégis, és itt jön az igazán szívbemarkoló, mégis átcsúszik a felszínes létbe. Belecsöppen az influenszervilágba. Olyan világba, ahol amit látsz az nem a valóság, de külső szemlélőként vágysz rá, és rosszul érzed magad amiatt, amid nincs, miközben az áhított valami nem is létezik. Ördögi kör. Tudatossággal és kontrollal helyrebillenthető.

A könyvben azért sokkal traumatikusabb cselekménysorozattal vezetik vissza főhősünket a jó útra..

"- Csak úgy érzem, hogy mindenki megy valahová, csak mi nem! - panaszkodtam, nem túl büszként. - Ne bámuld állandóan annyira a telefonodat, és talán nem fogod így érezni."

Szerintem ez a titok nyitja. 

Miért követünk olyat, aki csak rossz érzéseket okoz nekünk?

Miért hallgatunk vadidegen emberek tanácsára?

Hogyan legyen rendben az önképünk? Hogyan ne a lájkok száma határozza meg a napunkat?

Hogyan éljük meg a pillanatokat a való életünkban és ne csak azt nézzük, ez vajon hogyan mutatni a feedemen, milyen sikere lehet. 

Hol vannak már az egyszerű élményt megörökítő tökéletlen képek? Tényleg csak a tökéletes az elfogadott és elfogadható? 

Fontosabbak a virtuális "barátok", mint a családunk? Kire támaszkodhatunk?

Kinek a véleményére hallgatunk? Mennyire vagyunk befolyásolhatóak?

Szerintem, ha a könyv elolvasása után elgondolkodunk a fenti kérdéseken és itt-ott változtatunk, akkor már megérte.