„Az ígéret nem holmi csók a szélben, amivel csak úgy dobálózunk. Egy darab saját magunkból, amit odaadunk valaki másnak, és nem kapjuk vissza, amíg nem teljesítjük a fogadalmunkat.”
Nehéz erről a könyvről beszámolót írnom. Kár lenne tagadni az előzetes elvárásaimat ezzel kapcsolatban. A duológia első kötete túlságosan is kreatív, fordulatos, szívet melengető fantasy volt.
Onnan nehéz lett volna még egy szintet rátenni, ami szerintem nem is sikerült, de ez nem jelenti azt, hogy ne tetszett volna ez a kötet. Sőt! Gyorsan peregtek a lapok, egyik esemény izgalmából csöppentünk máris a másikba. A cselekmény gyorsasága nehezen tette lehetővé a további karakterfejlődést, melyet olyan szépen kibontakoztatott az írónő az első kötetben.
A cselekmény ott folytatódik pontosan, ahol az első kötet véget ért. Biztos vagyok abban, hogy ha valaki elolvasta az első kötetet, folytatja ezzel. Az írónő a történetet a könyv végén lekerekítette ugyan, de láttam elérhető a két nővér előzménytörténet.. Ajaj nekem!
"A szíved az otthonod. Amíg ezt meg nem érted, nem tartozol sehová."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése